A Móri árok mentén a Vértes délnyugati és a Bakony keleti peremén kialakult települések a fejlődés során sok változáson mentek keresz-tül. Az első emberi települések e tájon i.e. hatezer évvel keletkeztek, amikor kialakultak a földművelés és az állattenyésztés korai formái.
A jobb élelemellátás miatt a népesség nőtt, a magaslatok és erdővidé-kek is benépesültek. Ebből a korszakból való az vonaldíszes kerámiá-iról ismert lelet, mely Móron került elő. A bronzkor elején a fém még csak ékszerként jelent meg, de később már fegyvereket és szerszá-mokat készítettek belőle. A hódítások és a zsákmány következtében
a társadalomban egy új vezető réteg alakult ki, amely földvárakat épí-tett, s ezekből ellenőrizte a környéket. Ilyen a Csókakőn ismert föld-vár, melynek keletkezése pontos időponthoz nem köthető.

A Vértes és a Bakony vidékére a vas ismeretét Svájc-Ausztria felől a Hallstadt-kultúra népe hozta el. Településeinek nyomai Fehérvárcsurgó környékén fedezhetők fel. Az első kelta telepesek az i.e. IV. század-ban érkeztek hazánkba. A Vértesben Móron, Vajal pusztán ismerünk kelta falut. Pusztavámon Diana barbár jellegű kőszobra, a kelta ősla-kosság ritka hagyatéka került elő. A római korban a törzsi területek fokozatosan szűkültek, Pannónia népei a Római Birodalom népévé
váltak. A városok mellett nagyobb falvak, gazdag villagazdaságok
épültek. Az első század végére kiépültek az utak is. Az Aquincumból Savariába vezető fő út a mai Csákberény felé halad, ahol Orondpusztán több alkalommal épületeket tártak föl. Az út Söréden át vezetett to-vább, ahol az I. századi császárok pénzeit találták meg. A Móri vízfo-lyás mellett, a Kőhalomnál nagy kiterjedésű település nyomai látsza-nak, a savariai utat itt keresztezte a Gorsium-Arrabona útvonal. Magyaralmáson a Silvanus istennek szentelt kis fogadalmi kőoltárra bukkantak. A VI. századtól az avarok lakják a területet. A korai avar-ság nomád pásztorkodó gazdálkodást folytatott, néhány generáció után azonban már kialakultak az állandó falvak. Az avar korszak nagy temetője Csákberény-Orondpusztán került elő. A 900-as évek elején
a honfoglaló magyarság a környék stratégiailag fontos pontjait szállta meg. Móron kerültek elő X. századi temetők, melyekben nyugati dená-rokat találtak. Ez arra mutat, hogy a környék fegyveresei is részt vet-tek a „kalandozó hadjáratokban. Az 1000-ik év karácsonyán megkoro-názott István király hozzákezdett a feudális állam - és egyházi szerve-zetek kiépítéséhez. Vármegyei szervezeteket hozott létre, székhelyén egy várral és a várispánnal. Ezt a vidéket Árpád unokaöccse, Szabolcs birtokolta, majd halála után a Csákok kezén maradt.
Az 1242-es tatárjárást a környék falvai átvészelték, a sík vidékekről számosan menekültek ide a vad lovasok elől. A tatárjárás utáni újjáépí-tést a hadi tapasztalatok alapján várépítés is követte. A Csákok dudari ága felépíttette Csókakő várát. Az 1320-as években a Vértes várai kirá-lyi birtokba kerültek Károly Róbert politikája következményeként.
A későbbiekben a vidék kedvelt vadászterülete lett nagy királyainknak, gyakran időzött itt Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás is.

A másfél évszázados török uralom alatt a térség a magyar és török se-regek állandó hadfelvonulási területe volt. Lakossága megtizedelődött, és inkább a békésebb nyugati és északi megyékbe menekült.
A csókakői uradalom a XVI-XVII. században a Nádasdy család tulajdo-nába került. A Wesselényi féle összeesküvés kitudódása után az ab-ban résztvevő Nádasdy fő- és jószágvesztésre ítéltetett, a csókakői uradalom pedig a kincstár tulajdona lett egészen 1691-ig, ekkor Hochburg János udvari tanácsos vette meg. Bár a falvak körül a legki-sebb népességű ekkoriban Mór volt, a Hochburg-család mégis a nagy kiterjedésű birtok központjává tette. 1704 januárjában a környék sokat szenvedett népe is nagy lelkesedéssel csatlakozott Rákóczi kuruc se-regeihez. Mór földrajzi fekvésénél fogva többször került a harcok közép-pontjába. 1710-re megszűntek a harci események, de annál nagyobb erővel tombolt a pestisjárvány. A földesurak ebben az időszakban hol megtartották elhanyagolt birtokaikat, hol új tulajdonosoknak adták el. A 18. század kezdetén a térség ritkán lakott, kis népességű. Az uradal-mak, falvak, puszták betelepítését elsősorban a hiányzó munkaerő tette szükségessé. A Hochburg uradalom a németek betelepítését már 1698-ban elkezdte. Ebben a nagybirtokosoknak segítségére voltak az 1694-1696 között Móron megtelepült kapucinus szerzetesek. Mária Terézia 1758-ban kiadott menlevele kimondja:
„A jövőben Mór község nemcsak a mezőváros névnek örvend, hanem megtarthatja az évi négy szabad vásárt is." A telepesek beilleszkedése gyorsan ment végbe. Jelentős szerepük volt az ellenreformáció sikeres végrehajtásában, ugyanakkor a gazdasági élet újjászervezésében is, mivel munkaeszközeik, lakóházaik, gazdasági épületeik tökéleteseb-bek voltak a magyar jobbágyokénál. Erre az időre esik a helyi szőlőkul-túra felvirágzása. Az 1810-es földrengéssorozat szinte valamennyi tele-pülésen komoly károkat okozott, az 1830-as években pedig a kolerajár-vány tizedelte a lakosságot. Az 1848-as pesti forradalmi események hírére Mór földesurai jobbágyaikat a feudális terhek alól felmentették, a környék falvainak jobbágyai pedig megtagadták a feudális szolgáltatá-sok teljesítését. Jellasics főserege ezév október 1-jén Mórra érkezett és Perczel Mór hadtestével december 30-án megütközött.
A szabadságharc szempontjából vesztes móri csatában összesen 32 katona esett el, akiket Móron közös sírba temettek el. Tragikus ese-ménye e korszaknak két csákberényi pap, Szikszai János református lelkész és Manszbarth Antal katolikus plébános kivégzése.

Az 1867-es kiegyezést követő gazdasági fellendülés, a kapitalista viszonyok megjelenésének kézzelfogható bizonyítéka a pénzintézetek létrejötte volt. Móron 1872-ben kettő is alakult, elsőként a Mórvidéki Takarékpénztár, másodikként az Önsegélyező Népbank. 1871-ben kimondták a Móri Ipartársulat megalakulását. 1855-ben a Vértesben mészégető működött és még ebben az évben téglagyár és két szesz-gyár kezdett termelni, községi vágóhíd létesült. Új birtokosok jelentek meg, a XIX. sz. második felében kialakult a móri borvidék mai képe.
A nagy- és kisbirtokokon egyaránt nagyarányú szőlőtelepítés folyt.
A szőlősgazdák érdekeit a hatóság is védte. Megakadályozta, hogy
a községbe idegen bort szállítsanak be a kereskedők, és azt később móri bor néven hozzák forgalomba. Mór nagy községben a mezővárosi jogállás a polgári közigazgatás bevezetésével 1870-ben megszűnt. Az I. világháborúig a településen 27 különböző egyesület, egylet, társulat, kör alakult. Jelentős részük a közművelődést szolgál-ta. Az iskolák után 1885-ben ipartanonc, 1894-ben polgári iskola kezdte meg műkö-dését. 1892-1918 között Wekerle Sándor, Mór szülötte három alkalom-mal is volt magyar miniszterelnök, meghatározó szerepet betöltve az ország fejlődésében. Az I. világháborúban a legkisebb falvakból is be-vonultatták a harcképes férfiakat és közülük sokan többé nem tértek vissza lakóhelyükre. A gazdasági helyzet egyre romlott, a megélhetés pedig nehezebb lett. Móron a 20. század elején néhány nagyobb ipari üzem létesült. A húszas években működött kőszénbánya, községi villanytelep, 2 téglagyár, 2 gőzmalom, 1 cementárugyár, 1 faárugyár, 2 szikvízgyár. A gazdasági válság után mindössze kettő maradt közülük. A legtöbb gondot ekkor az egész mezőgazdasági termelés válságával összefüggésben kialakult borkrízis okozta. A II. világháború idején a hadi érdekek határozták meg a bányászat, az ipar, a mezőgazdaság termelését, a társadalom irányítását. A 18-50 év közötti férfiaknak kö-telezően be kellett vonulniuk és sokan vesztették a hazától távol életü-ket. A szovjet csapatok 1944. december 24-én éjszakai támadást indí-tottak a Móri-árok mentén kiépített német állások ellen, majd három hónapra állófront alakult ki.

A II. világháború befejeződésével a remélt béke helyett újabb emberpró-báló évek következtek. Az 1945. decemberében megjelent rendelet szerint Németországba telepítették ki azokat a német nemzetiségűe-ket, akik a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak tagjai voltak. Mórról 1946-1948 között ez a rendelet 417 német csalá-dot érintett. A német kitelepítés után sikerült csak véglegesen rendezni a földkérdést is. Az 1950-es években megindult gazdasági intézkedé-sek nyomán bizonyos társadalmi nyugalom keletkezett, a bánya ter-melése, majd új bányák nyitása a környéken elégséges munkaalkal-mat nyújtottak. Ez a kor viszonyai között gazdasági és kulturális fejlő-dést eredményezett. Az ipari üzemek mellett a mezőgazdasági szer-kezet is átalakult. 1949-ben gépállomás, majd állami gazdaság kezdte meg működését Móron, a falvakban pedig a tsz-ek létrejötte mind több munkalehetőséget teremtett a lakosságnak. A borgazdaságok a mező-gazdasági ágazatban húzóerőt jelentettek. Az iparvidék, amely 8 köz-séget ölelt fel, 5200 munkavállalót foglalkoztatott. Az államosítások után az 1950-es évektől a szén- és bauxitbányászat erőteljes fejlődése biztosította a megélhetést a mezőgazdasági termelés mellett. A ke-mény diktatúrával szemben azonban 1956-ban a térség több települé-sén is megmozdulásokra került sor. Az 1960-as évekből új ipari üze-meket telepítettek (Ikarus, Csepeli Fémmű, Budalakk) a környékre, ami a fejlődésnek új irányt adott. Az 1990-es rendszerváltással a régi-óban is kialakultak az önálló helyi önkormányzatok, a demokratikus politikai működés intézményrendszere és szervezetei.

Forrás: Béni K.- Viszló L.: Egy cseppnyi Magyarország