A helység
Fejér megye északnyugati szélén, a Bakony keleti peremén fekszik.
Nevét 1193-ban "Boinca"-nak írták, amely valószínűleg az ómagyar Báon személy-névnek
-ka képzős származékából keletkezett. Balinka eredetileg királyi tulajdon
volt. III. Ferdinánd 1650-ben két más Fejér megyei faluval és 4 pusztával
együtt Balinkát is Amade Jánosnak adományozta. A falu a XVI. sz. második felében
pusztulásnak in-dult, 1653-ban már teljesen lakatlan. Újratelepítése 1758-ban
német lakosokkal tör-tént, akiknek jelentôs volt a tapasztalata az erdő-,
a szőlőgazdálkodás és az állatte-nyésztés területén. 1800-ban új tulajdonba
került a település, az iszkaszentgyörgyi Bajzáth családé lett. A tőkés fejlődés
első évtizedeiben bebizonyosodott, hogy a szaporodó lakosság Balinkán nem
tud megélni, ezért sokan elvándoroltak.
A fejlődést a kisgyóni bánya megnyitása indította el 1920-ban, a parasztság
pedig a zöldségtermesztéssel tett szert nagyobb jövedelemre. A település jó
fekvése és a természet közelsége miatt ma már jönnek vissza a fiatalok és
a jó levegőre, szép, nyugalmas környezetre vágyók.
