A történelmi tapasztalatok is igazolják, hogy a jó bor sokkal több, mint
egy alkoholtartalmú ital. A bor önállóan fogyasztva vagy az ételek kísérőjeként
az ízélményt megsokszorozva olyan hatással bír, amit egyetlen más ital sem
képes helyettesíteni. A bortermelés gyökerei az emberiség hajnalára, az első
ókori civilizációk megjelenéséig nyúlnak vissza. Bort bizonyíthatóan fogyasztottak
Babilon lakói és szinte valamennyi ókori nép. A görögök szümpóziumnak nevezett
esti rendezvényeiken rendszeresen hódoltak a bor istenének, és a római lakomák
is elképzelhetetlenek voltak borivás nélkül. Plinius ókori történetíró ”Historia
Naturalis” című művének szőlészet-borászat témájú XV. kötetében már 80 jelesebb
szőlővidéket és száznyolcvan borfajtát írt le. A Biblia is számos helyen említi
a szőlőt és a bort, többek között a példabeszédekben is. A régi időkben a
bor nemcsak szomjat csillapító ital, hanem gyógyszer is volt az egyes betegségek
ellen, az újbort frissítőként, az óbort pedig orvosság gyanánt itták. Jól
tudták és alkalmazták, hogy a sérüléseket borral megtisztítva meg lehet előzni
a fertőzéseket. Az ókorban és a középkorban a járványok ellen szintén a bor
jelentette a legnagyobb védelmet, többek között ezért itattak a hadvezérek
ütközet előtt és után bort a katonáikkal. A középkori Európa országaiban -
ahol az éghajlat lehetővé tette - mindenütt folyt szőlőművelés, bortermelés
és borkereskedelem. Nemze-dékről nemzedékre csiszolódtak és öröklődtek a borászati
hagyo-mányok, az eszközök és módszerek. A szőlőnemesítés és az egyre fejlődő
borászati eljárások sok kiváló szőlő- és borfajta megszületését eredményezték,
és országonként, szőlővidékenként kialakult a számos elemet - pl.: művelési
módot, érlelési technikát, építészeti stílust, borászati és kiegészítő eszközt,
fogyasztási módot stb. - magában foglaló jellegzetes borkultúra. Ez a folyamat
hazánk területén is végbement, hiszen már a honfoglalást követően, a 11-12.
században kialakultak a mai főbb borvidékek határai és megjelentek a magyar
borászatra jellemző jellegzetességek.
A BORTERMELÉS MÚLTJA A MÓRI BORVIDÉKEN
A Móri borvidéket a szakma ismerői a fiatalabb borvidékek közé sorolják annak
ellenére, hogy már a 11. századtól folyt bortermelés az akkori csókakői uradalom
területén. E dombos vidék mérsékelten meleg és mérsékelten száraz, meleg telű
éghajlati adottsága és a lejtős területek talajviszonyai kedveztek a szőlőművelésnek.
Írásban először Csák Miklós nagyúr örökhagyó levelében 1231-ben említik a
vajali (ma Mór külterülete) és a csákberényi szőlőket. A tizedben, majd kilencedben
beszedett kötelező jobbágyi terményszolgáltatásban e vidéken első helyen már
a 14. századtól a szőlőbor állt, és egyre jelentősebbé vált a borkereskedelem
is. A 16. század első felében az akkori földesurak előjoga volt a borvidéken
az első borkimérések alapítása. A 150 éveig tartó török uralom, az állandó
hadműveletek miatti lakosságfogyás e vidéken a szőlőművelést is rendkívül
hátrányosan érintették, így újabb borászai fejlődés csak a török 1687. évi
kiűzése után következett. A fellendülésben jelentős szerepe volt a 18. század
elején a Hochburgok, majd a Lambergek által a környékre telepített kapucinus
rendnek és német telepeseknek, akik magukkal hozták korszerűbb eszközeiket
és fejlettebb munkakultúrájukat. A móri kapucinusok szoros kapcsolatban álltak
tokaji rendtársaikkal, akik a hagyomány szerint szőlővesszők küldésével segítették
a szőlők újratelepítését. Bár a legfon-tosabb szőlőterületek akkor Csókakőn
voltak, 1758-ban Mór mezővárossá válásában minden bizonnyal a szőlészet-borászat
fellendülése is szerepet játszott. E korszakban a környék szőlőtermelő parasztjai
évtizedeken át küzdöttek a Lamberg-uradalommal terheik enyhítéséért és a szabad
borkimérés jogáért. 1791-ben ez a konfliktus a borkimérés eltiltását követően
lázadássá fajult, sőt a móri parasztok jogaik védelmében közvetlenül I. Lipót
császárhoz fordultak.
A népmozgalmat végül 700 katona kirendelésével, és számos résztvevője bebörtönzésével
törte le a vármegye nemesi vezetése.
A történelmi feljegyzések tanúsága szerint 1834-ben szüreteltek először a
borvidéken aszúbor minőségű szőlőt. A 19. században a Móri borvidék borai
jó szállíthatóságuknak köszönhetően egyre nagyobb mennyiségben kerültek az
osztrák kimérésekbe, sőt még az osztrák császári család asztalára is került
belőle. A hagyomány úgy tartja, hogy a nászéjszakán elfogyasztott Ezerjó jótékony
hatása biztosítja a fiúgyermek áldást, ezért a népes osztrák uralkodói családban
gyakran sorra kerülő frigyek alkalmával elmaradhatatlan ajándék volt az üveg
móri bor. A paraszti termelők helyzetét a század második felében jelentősen
javította, hogy 1868-ban eltörölték a szőlődézsmát, bár a földesurakat kártalanítaniuk
kellett. Ebben az időszakban a móri bor eladási ára olyan magas volt, hogy
a magyar borok közül csak a tokaji borok előzték meg. Ez a kedvező időszak
az 1875-80. közötti filoxéra-vészig tartott, mely elpusztította a szőlőültetvények
jelentős részét. E század végén az állami segítséggel megvalósított újratelepítéseknek
köszönhetően indulhatott meg az újabb fejlődés. A móri borokat, így a Móri
Ezerjót a 20. század elején bécsi borkereskedők ismét nagy mennyiségben szállították
Ausztriába. Bár a vidék első hegyközsége 1882-ben Csákberényben jött létre,
1901-ben az akkori móri képviselőtestület kérelmezte először a hatóságoktól,
hogy önállóan is nevesítsék a móri borvidéket. A 20. század első felében bekövetkező
fejlődésnek köszönhetően Mór még inkább a környék központjává vált és 1928-ban
végre rendeletbe iktatták a Móri borvidék létrejöttét is. A fellendülésben
az 1930-as évek elején a világgazdasági válság okozott komoly visszaesést.
Az értékesítési nehézségek megoldására megalakult a Mórvidéki Egyesült Bortermelők
Rt., majd 1934-ben a móri borok népszerűsítése céljából megtartották az első
Móri Bornapot. A gondok ellenére a II. világháborúig a lakosság legnagyobb
jövedelemforrása a bortermelésből és az ehhez kapcsolódó különböző szakmákból
származott.
A II. világháborút követően készült értékelés szerint hazánkban a legjobb
állapotú szőlők a soproni és a móri borvidékeken voltak, de az egyéni borosgazdákra
mégis nehéz idők következtek a beszolgáltatási rendszer bevezetése és az erőszakos
kollektivizálás miatt. Az új termelési rend jegyében 1949-ban alapították
meg a Móri Állami Gazdaságot, majd 1950-ben megalakult a móri Szőlészeti Kutatóintézet.
Létrejöttek a szőlőtermelést is folytató mezőgazdaság termelőszövetkezetek
is, melyek 1960-ban Kossuth Tsz néven egyesültek. A szocializmus időszakában
a Móri borvidéken a nagyüzemi szőlő- és bortermelés vált jellemzővé, emellett
a szövetkezeti szakcsoportokban folyt jelentősebb mennyiségű szőlőtermesztés.
Az 1970-es, 80-as években a borvidéken a szőlőművelés, feldolgozás modern
technológiai hátterét, a szükséges tárolókapacitásokat és az értékesítési
lehetőségek jelentős részét a Móri Állami Gazdaság biztosította. Az 1990.
évi rendszerváltást követően az Állami Gazdaságot és a Kossuth Termelő-szövetkezetet
felszámolták, borászati kapacitásait megszüntették, így a borvidék sorsa újra
a helyi döntéshozók és az egyéni gazdák kezébe került.
MIT HOZ A JÖVŐ?
A statisztikai adatok szerint a jelen gazdasági folyamatai kedveznek a bortermelőknek,
hiszen hazánkban a borivók már 2000-ben többen voltak, mint a sörkedvelők.
A magyar lakosság körében a bort a férfiak 39 százaléka, a nők 17 százaléka
fogyasztja, és kialakulóban van az étkezéshez, családi ünnepekhez, társadalmi
kapcsolatokhoz kötődő igényes borkultúra. Bár az 1990-es években újra megalakultak
a gazdák érdekvédelmi szervezetei, új típusú gazdasági szövetkezésre még nem
került sor a bortermelők részéről. Ma a szőlészet-borászat jellemzően a családi
pincészetekben folyik, amelynek eszközigényét, termelői kapacitásait, marketing
módszereit és értékesítési piacait fáradtságos munkával, fokról-fokra igyekeznek
a borosgazdák megteremteni, illetve fejleszteni. Szakmai körökben a jövőben
fontosnak tartják egy önálló borvidéki palackozóüzem létrehozását, amelyben
a gazdák is résztulajdonosok lehetnek és így kedvezőbb feltételek mellett
vehetik igénybe a szolgáltatást. A minőségi borok hírnevének és a kitartó
propagandának köszönhetően a Móri borvidéken is terjed a borturizmus, ma már
számos, a borhoz kapcsolódó színvonalas rendezvényen vehetünk részt.
Számos gazda véli úgy, hogy a borászat fejlődését még ma is hátráltatja a
túlzott adminisztráció és bürokrácia. Magyarország közeli csatlakozása az
Európai Unióhoz sok jelenleg érvényes szabályt megváltoztathat, amely újabb
alkalmazkodási kényszert jelent majd a bortermelők számára. Valószínű ezért,
hogy a Móri borvidék gazdáinak szorgalmán és hozzáértésén, az önkormányzati
vezetők segítő hozzáállásán túl főleg a magyar kormányzati és az EU döntéshozók
szándékain múlik, hogy milyen lesz a Móri borvidék jövője, és ki tudja-e használni
a belföldi, és az egységes európai piacon megnyíló értékesítési lehetőségeket.
A BORVIDÉK JELLEMZŐI ÉS HAGYOMÁNYAI
Szőlő- és borfajták
A Móri borvidék borai jellemzően fehérborok. A meghatározó fajta Ezerjó mellett
a Leányka, a Tramini, a Rizlingszilváni, a Zöldveltelini és az Ezerfürtű a
leggyakoribb szőlőfajták.
Az Ezerjó - amely ma már a hungaricumok közé tartozik - a 19. századi filoxéra-vészt
követő újratelepítések során lett a fő szőlőfajta a borvidéken. A móri bor,
így az Ezerjó is kemény, későn érő borfajta. A szüret utáni harmadik évben
fejlődik ki teljes erejében, és ekkor érződik igazán egyéni íze. Kedvező időjárás
esetén a szőlőfürtök aranysárgára érnek és csodálatos zamattal rendelkeznek.
Különösen jó idő esetén a töppedt szőlőszemekből aszúbor készíthető, amely
a hozzáértők szerint ízben és minőségben a tokaji aszúval vetekszik. ”A móri
bor meszes, aki issza eszes” tartja a mondás, pedig valójában a móri borok
mésztartalma semmivel sem nagyobb, mint más magyarországi borvidékeken termett
boroké. A móri borok férfias jellegüket magas savtartalmuknak köszönhetik,
ez azonban mértékletes fogyasztás esetén nem okoz fejfájást, másnaposságot,
mint a magas karbonát tartalmú borok.
A présházak és pincék
A szőlőhegyek legfontosabb építménye a présház és a pince. A különböző bortermő
tájak eltérő történelmi fejlődése, az ott termelt borok jellemzői, a táj természeti
adottságai mind-mind hatással voltak a présházak, pincék építésére. Az építtető
személye is meghatározta, hogy paraszti, polgári, uradalmi vagy kifejezetten
kereskedelmi célú pincészetet építettek elődeink.
A 17-18. században Mórra betelepült sváb családok szőlőművelési kultúrájuk
mellett sajátos présházépítési stílusukat is magukkal hozták. Ennek jellegzetessége
a pince hossztengelyére merőleges présház, középen díszes, nagy ajtóval, kétoldalt
szimmetrikusan elhelyezkedő egy-egy ablakkal. A présházon belül pedig a pihenőszoba
és a kősúlyos faprés adja meg e présházak sajátos jellegét. A présházakból
közvetlenül nyílik a borospince bejárata. A pincék boltozatos kialakításával
érték el, hogy az se túl nedves, se túl száraz ne legyen, és tartsa a bornak
leginkább megfelelő 10-14 oC közötti állandó hőmérsékletet.
A móri bálványprések
A borkészítés folyamata a szüret után a préseléssel kezdődik. A prések kialakítása,
a préselés során alkalmazott technika is fontos jellemzője egy-egy borvidéknek.
A Móri borvidék jellegzetes bálványpréseinek többsége a 18-19. században készült
és becslések szerint még az 1960-as években is legalább 200 db ilyen sajtó
működött a borvidéken. A vörös süttői mészkő alapból és bálványfából készült
prések az egyes borospincéknek sajátos arculatot és rangot adtak eltérő méretüknek
és díszítésüknek köszönhetően.
A kopaszmetszés
A Móri borvidék hagyományos karós szőlőiben még ma is alkalmazzák a borvidékre
jellemző kopaszmetszést. A módszer lényege, hogy az első évben kihajtott és
beérett vesszőket sárszemre metszik, vagy teljes egészében eltávolítják. A
kopaszmetszéses művelésű tőkéken a fürtök közelebb kerülnek a nappal átmelegedő
talajhoz, mely kedvező beérést és jobb minőséget biztosít. A módszer hátránya
a fürtök nagyobb szennyeződése, amely a feldolgozás során okozhat többletmunkát.
Gicás szőlőkötözés
A Móri borvidékre jellemző hagyományos szőlőkötözési módszer a zsúpszalmás
kötözés, amelyet Móron és környékén ”gica” néven ismernek. A rozsszalmából
készült, kb. 80 cm hosszú kévékbe kötött gicával a szőlőkben általában évente
háromszor kötöztek. A gicás kötözés után a szőlőtőkék sajátosan esztétikus,
hengeres alakot kapnak.
Kulturális hagyományok
- Bornapok és borünnepek
A borvidéken Móron és Csákberényben minden évben októberben rendeznek bornapokat,
de természetesen szeptemberben a Csókakői Napokon és a Pusztavámi Szüreti
Napokon is a bor az egyik főszereplő. A bor ünnepét a településeken látványos
szüreti felvonulással, zenei programokkal, táncbemutatókkal, bálokkal és mulatozással
kötik össze. A Móri Bornapok a 20. század végére nemzetközi hírnévnek örvendő
rendezvénynyé vált. Évről-évre több tízezer látogató számára nyújt rendkívül
sokrétű hagyományőrző, kulturális, sport és szórakoztató programokat. A rendezvény
ideje alatt borutca tart nyitva, ahol a borvidék termelői kínálják legjobb
boraikat. A Móri Bornapok legnagyobb érdeklődésre számot tartó látványosságai
a borkirálynő választás, a színpadi műsorok, a szüreti felvonulás és a rendezvényeket
záró ünnepi tűzijáték. A Móri Bornapok ideje alatt minden páros évben Nemzetközi
Fúvószenei Fesztivált is rendez a Móri Fúvószenei Egyesület.
- Az újbor ünnepe
Európa mediterrán tájain már októberben ihatók az újborok, a magyar éghajlati
viszonyok közötti borkészítésnél viszont jellemzően novemberben fejeződik
be a bor kiforrásának időszaka. A feljegyzések szerint már régi őseink is
Szent Márton neve napján ünnepelték az újborok megszületését. Német nyelvterületről
terjedt el az a hagyomány, amely az újborok lefejtését, megkóstolását libaételek
fogyasztásával kötötte össze. A német betelepülésnek köszönhetően a Márton-nap
a Móri borvidéken még fokozottabb jelentőséggel bír, mivel ehhez kötődik a
németség nemzetiségi ünnepe is.
Hagyományőrző szervezetek
- Mór és Pusztavám Közös Hegyközség
Mór, Zrínyi u. 36. Tel./fax.: 06/22/404-143
- Móri Borvidék Hegyközségi Tanácsa
Mór, Zrínyi u. 36. Tel: 06/22/422-030
- Brindisi Szent Lőrinc Borrend
Mór, Zrínyi u. 36. Tel./Fax: 06-22/404-143
- Borbarát Hölgyek Egyesülete
Mór, Arany J. u. 4. Tel.: 06/30/2272-832
- Vértesalja Közös Hegyközség
Csákberény, Hősök tere 41. Tel: 22/564-100
- ”Móri Ezerjó” Borút Egyesület
Zámoly, Harmat u. 4. Tel.: 06/22/251-026
Bemutatkozik a Mór és Pusztavám Közös Hegyközség
Az 1995-ben megalakult Mór és Pusztavám Közös Hegyközség jelenleg 470 hektár
területen 1300 taggal működik tagjai érdekében és szolgálatában. A Hegyközség
törvényi felhatalmazás alapján részletes nyilvántartást vezet a szôlôművelésrôl,
a pincekataszterrôl. Segíti a jövedéki törvény betartását, a vámszervek felé
benyújtandó bevallások, elszámolások elkészítését. Szôlô és borszármazási
bizonyítványokat, továbbá szôlôkivágási és telepítési engedélyeket ad ki a
kérelmezôknek. Határszemléken ellenôrzi a szôlôül-tetvényeket és az utak állapotát.
Pályázatok elkészítésével, benyújtásával segíti elô az utak és vízelvezetések
fejlesztését. Folyamatosan részt vesz a Móri Bornapok szervezésében, borversenyek
rendezésével, marketingesz-közökkel segíti a borvidék népszerűsítését.
A Hegyközség vezetôi az elnök, alelnök és a 6 fôs választmány, akik munkáját
a felügyelôbizottság és az évente összehívott közgyűlés ellenôrzi.
A hegyközség elnöke: Tálos Tamás
Hegybíró: Friedl Károly
A hegyközség címe:
Mór és Pusztavám Közös Hegyközség
8060 Mór, Zrínyi u. 36. Telefon:22/404-143
Fogadóóra: hétfô 13-17-ig, kedd: 8-12 óráig
A hegyközség tagjai közül a felsorolt gazdák nyitott pincéikben szíves vendéglátással
és jó boraikkal
várják a Tisztelt Vendégeket:
1. Balázs Sándor Mór, Pincesor u. 68. 30/9369-689
2. Bozóky Pincészet Mór, Pince u. 22. 22/407-797
3. Frey Szabolcs Mór, Ezerjó u. 9. 22/406-124
4. Friedl Károly Mór, Pincesor u. 39. 22/407-570
5. Geszler József Mór, Zrínyi u. 25. 22/407-721
6. Gruber István Mór, Hársfa utca 22/406-842
7. Iván János Mór, Pince u. 6. 22/408-782
8. Molnár József Mór, Pince u. 40. 22/407-166
9. Lincz István Mór, Zrínyi u. 21. 22/409-031
10. Szabó Gyula Mór, Vénhegyi u. 3. 22/406-399
11. Trischberger R. László Mór, Bartók B. u. 20. 22/407-777